Ipkovich György képviselőtársam előtt ülök a Parlamentben, s Juhász Ferenctől (a költőtől) tudom, hogy a babonák napja van, csütörtök: amikor a legnehezebb. Matolcsy Györgynek se lehetett könnyű. Épp a Gazdasági és Szociális Tanács ülésén vett részt és mondania kellett valami értelmeset. A miniszter azonban más utat választott.

Először is, most, hogy az IMF dolgavégezetlenül hazautazott, még utánuk szólt, hogy van ám nekünk többlethiányunk, tesók között is 280 milliárd forint, az IMF jobb, ha tőle tudja, hogy “elnézte” az idei költségvetést, és mindezt nem látta. E ponton ismét Juhász Ferencet (a költőt) kell idéznem: “Jaj, emberek!”

Ennyi aznapra mindenkinek elég lett volna, de nem úgy Matolcsynak, aki még ezt is képes volt tetézni, és szükségesnek tartotta hangsúlyozni: “Magyarország elindult a pénzügyi függetlenség felé.” Ez volt az a pillanat, amikor az országos tisztifőorvosnak haladéktalanul el kellett volna rendelnie a harmadfokú hőségriadót, szembesülve a nyilvánvaló ténnyel: a nemzetgazdasági miniszter munka közben hőgutát kapott.

“Eszement állítás.” – reagált a hírre Békesi László, volt pénzügyminiszter, hozzátéve: érthetetlen mire gondolt Matolcsy azzal a kijelentésével, hogy ez bővíti Magyarország mozgásterét. Igaz Békesi nem ül itt a Parlamentben (sajnos) és így nem tudhatja, hogy ma 56. napja dolgozik az új kormány, s nem hallhatta Orbán Viktort élőben. Így nem keltette fel a figyelmét “a magyar politika európai léptékű, mélyreható átalakulása és megújulása.” Békesi azt sem hallhatta a miniszterelnöktől, hogy az ideológiai kérdések oda kerültek, ahová valók, az elméleti ügyek osztályára, a filozófusok asztalára. Orbán kijelentette: “Az ideológiák helyét a politikában Európa-szerte a józan ész foglalta el.” Nos Európában lehet, de a saját kormányában nem, ott a józan ész kivette rendes évi szabadságát, elutazott, itthagyva egyedül szegény Matolcsyt.

Egy olyan országban, ahol az állam, a vállalkozások és az emberek külön-külön és együtt is el vannak adósodva, függetlenségnek hívni azt, hogy a kormány otrombasága miatt magunkra maradtunk nehéz helyzetünkben, minimum értelmező szótárért kiált, de jó ha szólunk az orvosnak is.

Ipkovich György képviselőtársam közben az ülésteremben elmeséli, hogy mikor katona volt Szabó őrmester így szólt a példás rendben felsorakozó alegységhez: “Egység az amiben állnak, kétség az, amibe esnek!”  Mi azonban ne essünk kétségbe a Nemzeti Együttműködés új fordulatától, és inkább szurkoljunk. Hátha sikerül.

SZURKOLJUNK!